Széles Józsefné (Márton Ilona)
tanító
Hajdúszoboszló,1931.08.15. - Hajdúszoboszló,1982.07.18.
(50 év 11 hónap)

Vissza a pedagógusokhoz

              

Elemi és polgári iskoláit szülővárosában végzi. 1945-től az iskolák államosításáig a debreceni Dóczi Leánylíceum növendéke.
1949-ben tesz érettségi vizsgát a debreceni Református Kollégium Leánylíceumában. Pályaválasztásában családi háttere meghatározó volt.
(Márton Antal hajdúszoboszlói néptanító leányaként már kora fiatalságától kezdve nagy lelkesedéssel készült az alsó tagozatos tanítói pályára.)
Pedagógusi működését Fülöp községben kezdi, a tanítás mellett 1952-ben kitűnő minősítésű tanítói oklevelet szerez a Debreceni Állami Tanítóképző Intézetben.
1954-ben hazakerül szülővárosába, s haláláig a Gönczy Pál Általános Iskolában tanít III-IV. osztályt.
Az 1975-ben induló tantárgycsoportos oktatás keretében az anyanyelvi tárgyakat és ének-zenét tanít. Mélyen humán beállítottságánál fogva szívügyének tekintette az anyanyelvi nevelés, beszédművelés- és fejlesztés kérdését, a gyerekek olvasóvá nevelését. E témákban rendszeresen levelezett a MTA Nyelvtudományi Intézetével is, s e tárgykörből merített témát az 1978-ban kiváló eredménnyel elvégzett szemináriumi dolgozatához is.
Az iskolai munka értékelését tartalmazó dokumentumok kivétel nélkül kiemelik átlagon felüli felkészültségét, gondos tanmeneteit és óravázlatait, sokoldalú, értékes szemléltetű anyagait. Különösen nagy gondot fordított a diákok tanítási órán kívüli hasznos foglalkoztatására (szakkörök, kirándulások, vetélkedők szervezése), a szülők folyamatos tájékoztatására, a családok látogatására. Pedagógusi és mozgalmi tevékenységéért több kitüntetést kapott, a 30 éves pályája elismerését jelentő miniszteri kitüntetésről azonban már csak súlyos betegen értesült.
Vatai Istvánné, a Gönczy Pál Általános Iskola igazgatóhelyettese így emlékezett róla: „Igazi tanító volt. Köztudott, hogy az anyanyelvi órákra való lelkiismeretes felkészülés, a tanulók haladásának folyamatos ellenőrzése, írásbeli munkáik naprakész javítása rengeteg időráfordítást és áldozatot, mély hivatástudatot követel. Nála ez mind megvolt. Kedves, szerény egyénisége a gyermekek és szülők számára egyaránt rokonszenvessé tette, Icuka a puszta jelenlétével is nevelni tudott.”

Széles Anikó

Forrás: Pedagógusok Arcképcsarnoka, 2002

              

Vissza a pedagógusokhoz

A lap tetejére