Görög Sándorné (Somogyi Mária)
tanítónő
Hajdúszoboszló,1903.11.11. - Hajdúszoboszló,1984.01.16.
(80 év 2 hónap)
Három lány nevelkedett a családban jó körülmények között, szeretetben. Az édesapa kisbirtokos, régi nemesi család sarja, aki Hajdúszoboszló városnál városgazda minőségben dolgozott. Szigorú, következetes, igazságos ember, a rendet, a rendesen elvégzett munkát szerette. Ilyen szellemben nevelte lányait, akik közül a két idősebb tanítónő lett.
Mária - a legidősebb - a 6 elemi és 4 polgári iskolát Szoboszlón végezte 1910-1919 közötti időben.
1919-ben került be a debreceni Református Tanítóképző Intézetbe. Itt 4 évig tanult, internátusban lakott, amit nagyon szeretett. Az ottani közösség meghatározta egész életét, egyénisége itt bontakozott ki igazán.
1923-ban szerzett elemi népiskolai tanítónői oklevelet. 1923. szeptember 8-án a hajdúszoboszlói presbitérium megválasztotta rendes tanítónőnek a leányiskolába, ahol 36 évig, nyugdíjazásáig megszakítás nélkül dolgozott.
1964-ben a hajdúszoboszlói Városi Könyvtár igazgatója megkérte, hogy néhany hétig helyettesítsen a könyvtárban. Elvállalta, és 14 évig maradt ott a gyermekkönyvtárban. 1979-ben, 76. születésnapján köszöntötték a könyvtár dolgozói, a korabeli hajdúszoboszlói újsag ezt írja: „Korát meghazudtoló kitartó, rendszeres munkája, megnyugtató vidámsága, igazi pedagógus lénye, a fiatal kollégák és a még fiatalabb olvasók között kiteljesedett.”
Tanítónő volt szívvel, lélekkel élete végéig.
Amikor a pályát kezdte 5. és 6. osztályban tanított. 1929-ben kötött házasságot Görög Sándor tanítóval. Ekkor költöztek olyan szolgálati lakásba, ahol egy tanterem is volt. A város központjától kicsit távolabb, természetes hogy első osztályosok tanítója lett, és az is maradt nyugdíjba vonulásáig.
Nagyon szerette tanítványait, szinte az édesanyjuk volt. Szigorú, következetes pedagógus. 50 - 60 gyermekkel nehéz lett volna foglalkozni, azokat megtanítani írni, olvasni, számolni, ha nincs rend, fegyelem az órákon. Szerette a gyerekeket, volt arra is ideje, hogy családi körülményeiket megismerve azonnal tudjon segíteni az arra rászorulókon. Sokszor ebédeltünk az asztalnál úgy, hogy 1-2 tanítványa is velünk evett. Nehéz időszak volt, az 1930-as, majd 40-es évek nyomorúsága sok szegény család életét nehezítette. Mindent megpróbált, hogy enyhítsen a gondokon.
A szülőkkel nagyon jó kapcsolatot tudott kialakítani, ismerte őket, bizalommal fordultak hozzá.
Nevelőtársai nagyon szerették. Vidám alaptermészete, megnyugtató, igazi pedagógus lénye, segítőkészsége környezetére is hatással volt. Szeretett dolgozni, segített mindenkinek, aki igényelte a segítséget. Az 1950-es évek elején volt egy kis elmozdulás az oktató-nevelőmunkában. A tananyag is változott egy keveset, a módszerek is, a tanítók előző évi vázlataikat csak átdolgozva, illetve újra írva tudták használni, ha eredményesen akartak tanítani.
A mindenki „Marika nénije” természetes, hogy akart újítani, a legtöbbet adni kis tanítványainak. Ennek érdekében kezdte el a munkát szeptemberben, maga köre gyűjtve kolléganőit, megbeszélték az órák anyagát, írták a vázlatokat. Nagyon jó kis csapat alakult ki körülötte, az igaz, hogy a 2. félévben már csak ketten maradtak, de ők lelkiismeretesen, aprólékosan kidolgoztak minden óravázlatot év végéig.
Részt vett az iskola minden rendezvényén, minden munkájában: műsoros estek szervezésében, a gyermekek nyári táboroztatásában, közhasznú munkában.
Fiatal korában tagja volt a Városi Dalárdának, nyugdíjba vonulása után 1964-től a Városi Könyvtár munkájában tevékenykedett 14 éven át. Éveken keresztül az iskola tanuló nyilvántartásának vezetője volt. Példamutató munkafegyelme, munkaszeretete elismerésre méltó volt, ezt megkövetelte tanítványaitól is, a családban gyermekeitől is. Olyan légkört tudott teremteni maga körül, ami megkönnyítette olykor nagyon nehéz munkáját, kiváltotta környezete szeretetét, megbecsülését.
A városi gyermekkönyvtárban eltöltött 14 év szinte folytatása volt pedagógusi munkájának. Nagyon közel kerültek hozzá a gyerekek, igen jó kapcsolatot tudott velük kialakítani. Ismerte a gyermekek családját, itt is bizonyította, hogy rendkívül fontos a gyermekek családi háttere. Ezt a felismerést hozta ide magával az iskolából.
Tartalmas élete, hivatásszeretete példa lehet előttünk.
Felhasznált forrásanyag:
Hajdúszoboszlói Újság 1979-es számában megjelent cikk: 50 év közszolgálatban.
Görög Mária
Forrás: Pedagógusok Arcképcsarnoka, 2003
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár