Gál Gézáné (Kovács Magdolna)
magyar-történelem szakos középiskolai tanár
Debrecen,1929.03.20. - Hajdúszoboszló,2006.02.17.
(76 év 10 hónap)
Édesapja, Kovács Károly hivatásos katona (alhadnagy) volt. Édesanyja, Szilágyi Piroska a háztartást vezette és a három gyermeket nevelte. Magda elemi iskoláit Debrecenben és Hajdú- szoboszlón végezte. (A család 1936-ban Szoboszlóra költözött.) 1947-ben érettségizett a Debreceni Dóczy Leány- gimnáziumban. 1952-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Böl- csészet tudományi Karán magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.
1950-ben férjhez ment Gál Géza történelem-földrajz szakos középiskolai tanárhoz, aki 1957-től a hajdúszoboszlói gimnázium igazgatója volt. Házasságukból két leány született: 1952-ben Magdolna, aki általános iskolai tanár, 1955-ben Gyöngyi, aki gyermekorvos lett.
A szülők féltő gonddal és igényesen nevelték lányaikat.
Tanári tevékenységét 1951-ben a debreceni Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban kezdte egyetemistaként szerződéssel, majd 1952-től 1957-ig kinevezett tanárként tanított.
Ekkor a hajdúszoboszlói I. sz. Általános Iskolába (ma Gönczy Pál Sport és Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola) helyezték. Az 1958-as alapminősítésében Szilágyi László igazgató így értékeli tanári munkáját: „Igen jó felkészültségű nevelő (…) Óralátogatások arról győztek meg, hogy a kartársnő munkáját lelkiismeretesen és jó szaktudással, eredményesen végzi. Tanítási órái színvonalasak, módszeresen felépítettek, a megértést sokoldalú szemléltetéssel szolgálja (…) A VII. c. osztályfőnöke. Ez osztályból a kartársnő lelkiismeretes munkával jó osztályközösséget alakított ki. A szülői házzal való kapcsolata jó (…) Nevelőtestületbe való beilleszkedése mintaszerű. Kartársai szeretik. A nevelőtestület minden megmozdulásából kiveszi részét.”
A Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskolában 1963-tól 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ez alatt a 21 év alatt sokrétű és eredményes oktató-nevelő munkát fejtett ki. (Ezt kartársaként én is láttam.) Alapos szakmai ismeretei birtokában jól felkészítette tanítványait az érettségi és a felvételi vizsgákra. 1974-től az iskola függetlenített könyvtárosaként nagy gondot fordított a könyvtárfejlesztésre. Lelkiismeretesen kiszolgálta a tanárokat és a diákokat az igényelt könyvekkel. Széles körű olvasottsága alapján ajánlotta a könyveket. Precízen oktatta a könyvtárhasználati tudnivalókat. Nagy Balázs igazgatóhelyettes az 1971-es minősítésében a következőket írja róla: „Óravezetése a tanulók foglalkoztatására törekszik. A feleltetés előtt osztályfoglalkoztatással igyekszik bekapcsolni a tanulókat, az órán szimultán feleltetést végez, az új ismeretek közvetítésére változatos lehetőségeket biztosít. A logikus óravezetés erénye, a tanórákon rendszeresen összefoglal, (…) Két osztályt vezetett sikeresen az érettségire. Osztályai jó közösségek voltak, a kollektív érzés, a cselekvés és a tevékenykedtetés munkája eredményes volt. Első osztálya a kulturális seregszemléken két ízben is díjat nyert, néhány tanulója sikerrel szerepelt a szépkiejtési versenyen is.”
A nappali tagozaton összesen három osztályt érettségiztetett, a gimnázium levelező tagozatán pedig négyízben volt osztályfőnök.
Szakmai továbbképzésére nagy gondot fordított. Többek között elvégezte a hároméves filmesztétika és a kétéves könyvtárosi komplex tanfolyamot. A szervezett szakmai továbbképzéseken mindig részt vett.
Osztályfőnökként nagy türelemmel és szeretettel nevelte diákjait. Ők meg is hálálták ezt az odaadó tevékenységét nemcsak azzal, hogy megfogadták tanácsait, hanem azzal is, hogy érettségi találkozókon elismeréssel beszéltek róla. Így „Magdi néni” lelkiismeretes munkája meghozta gyümölcsét. Ő is elmondhatta volna Németh László, a kiváló író, orvos és tanár szavaival: „Azok az üvegharangban eltöltött órák is hagytak tanítványaim egy részében, - akik maguk is végzett emberek, szülők már – valami honvágyat. A szív őrzi a jó emlékeket.” (Németh László: „A pedagógus hite”)
Önzetlen társadalmi munkájával is példát mutatott a fiataloknak. Először a debreceni gimnáziumban, majd a hajdúszoboszlói általános iskolában szakszervezeti titkár volt. Itt az úttörőmozgalomba is bekapcsolódott. Az iskola által rendezett műsoros estéken tanítványai elismerésre méltóan szerepeltek A városi Pedagógus Szakszervezet könyvtárosaként, tanácstagként és a városi tanácsi végrehajtó bizottság tagjaként tagjaként több mint egy évtizedig felelősségteljes munkát végzett. Áldozatkész tanári és társadalmi tevékenységéért a kitüntetések nem maradtak el. 1963-ban Kiváló Úttörővezető, 1971-ben Miniszteri Dicséret, 1978-ban Kiváló Munkáért, 1984-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem, 1985-ben Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést kapott. (Az utóbbit a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa alapította.)
Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba szakmai munkáját. A városi könyvtárban csaknem hét évig dolgozott félállásban. Férjének 2000-ben bekövetkezett váratlan halála nagyon megtörte, és nem tudott belenyugodni elvesztésébe. Egészsége megromlott. Nehezen mozdult ki otthonából, de szívesen fogadta unokáit, akiknek nevelésével hosszú ideig sokat törődött. Magányát szeretetükkel és gondoskodásukkal igyekeztek ellensúlyozni lányai, vejei és unokái. Hajdúszoboszlón 2006. február 17-én szívbetegségben, szenvedés nélkül örök álomba szenderült. Hirtelen halála megdöbbentett bennünket. Emléke sokáig élni fog még családtagjai, rokonai, kartársai, tanítványai és ismerősei szívében.
„Csak az hal meg, akit elfelejtenek, örökké él,
akit nagyon szerettek.”
(Tóth Árpád)
Felhasznált források: önéletrajza, igazgatói minősítések, családi és kartársi visszaemlékezések
Halász Ferenc
Forrás: Pedagógusok Arcképcsarnoka, 2006
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár