Császi Gyula
tanító, általános iskolai tanár, igazgató
Hajdúszoboszló,1928.07.08. - Hajdúszoboszló,1998.10.01.
(70 év 2 hónap)
Az elemi és a polgári iskolát Hajdúszoboszlón végezte. 1945-1949 között a debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézet diákja. Itt kapott tanítói oklevelet 1949-ben.
1964-ben tanári oklevelet szerzett az Egri Tanárképző Főiskolán, mezőgazdasági ismeretek és gyakorlat szakon.
1969-ben szintén Egerben szerzett oklevelet, földrajz szakon.
1973-ban elvégezte az akkor ajánlatos MSZMP Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen a szakosító tagozatot. 1976-ban a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán pedagógiai szakon kapott diplomát.
A tanítói oklevele átvétele után 1949. szeptember 1-vel kinevezték a hajdúnánási-ormostanyai iskolához tanítónak.
1950. szeptember 1-vel áthelyezték a komádi-dobaipusztai részben-osztott iskolába.
1953-ban szolgálati érdekből áthelyezték Ihrázpusztára.
1954-ben kinevezték ennek a részben-osztott iskolának az igazgatójává. 1955-ben maradt a régi helyén, de a tanyaközpont helyén egy új község született Körösújfalu néven. Az új községet közigazgatásilag Békés-megyéhez csatolták. Így került Békés-megyébe.
1962-ben saját kérésére Hajdúszoboszlóra helyezték, mint tanítót.
1964-ben a Városi Tanács VB kinevezte a művelődési osztály gazdasági felügyelőjének.
Gyermekkorát Hajdúszoboszlón élte le. Kisbirtokos paraszt- családból származott. Ősei Bocskai letelepített hajdúi voltak.
A tanítói pályát még kis polgárista gyermekként választotta.
A Református Kollégiumban eltöltött öt esztendő csak megerősítette a gyermeki elhatározást. Az itt kapott nevelés egy életre szólt.
„A pedagógus pálya nem munkahely, ez hivatás” – ezt vallotta és ennek élt. „Az egymást váltó nemzedékek nevelésének felvállalása szép és nehéz, mert egyszeri és megismételhetetlen az egész folyamat. Ez kíván tőlünk felelősséget, állandó tanulást, példaadást, mélységes szeretetet és elkötelezettséget a hivatásunk iránt. Legnehezebb az állandó megújulás, a lélek frissességének megőrzése, hogy tudjuk megérteni tanítványainkkal gondolkodásmódját és lelkivilágát”. Ez volt életének és munkásságának vezérfonala.
Alig 26 évesen nevezték ki igazgatónak egy kis község részben osztott iskolába, ahol nemcsak tanító, iskolaigazgató, de a település elismert embere lett. Felettesei szerették, mert becsülettel lelkiismeretesen és szívvel-lélekkel végezte munkáját. A szülők és a tanítványok megértését és szeretetét is sikerült
elnyernie.
Békés-megyéből 12 év után saját kérésére szeretett szülővárosába került. Hamar megismerték tenni akarását, munkabírását, jó felkészültségét és munkaszeretetét. 1968-ban kinevezték az I. sz. Általános Iskola igazgatójának. Annak az iskolának lett vezetője 21 éven keresztül, ahol valamikor ő is tanuló volt. Ez az iskola 350 éves múlttal rendelkezett. Komoly feladat elé állította. Meg kellett őrizni a múlt hagyományait is, de szükség volt a korszerősítésre, a jövőre nevelés érdekében.
„Az itt eltöltött 21 éves vezetői munkája meghatározó volt. A pedagógiai munka fejlesztésén eredményesen tevékenykedett. Irányítása alatt alakult ki az iskola – jelenleg is meghatározó - arculata. Bevezette a matematika, a testnevelés, és az angol tagozatot. Kiépítette a szaktermi rendszert. Működése idején 1957 májusában az ő kezdeményezésére vette fel az iskola a Gönczy Pál nevét.”
Gönczy Pál a magyar pedagógiai történetének egyik reformer alakja. Hajdúszoboszló szülötte. Ennek az iskolának és a Református Kollégiumnak volt ő is tanulója.
Két-három évenként megszervezte a Gönczy Iskolai Napokat. Ilyenkor fontos oktatási, nevelési, vagy ifjúságpolitikai kérdéseket vitattak meg. Rendszeresen kulturális mősorokkal, vetélkedőkkel, sporteseményekkel zárták a rendezvényt.
Létrehozta a Gönczy Pál emléktermet és a névadóról elnevezett emlékplakettet, amit az iskoláért kiváló munkát végző pedagógusok, technikai dolgozók és a kitűnő eredménytelért tanulók kaphatnak meg. Szívügyének tekintette az iskola hagyományteremtő munkáját.
Szülői munkaközösség bevonásával erősítette a kapcsolatot a szülői házzal. Támogatta és segítette a munkaközösség munkáját. Évtizedeken át felelősségteljes munkát végzett a közélet területén is.
„Életed példájával tanítottad, nevelted a fiatal generációt, tanítókat, tanárokat. Példát mutattál arra, hogyan lehet szerényen becsületesen munkálkodni azon a területen, ahová az élet állított és hivatásszereteted vezetett. Mindig azt láttuk Tőled, hogy nagyra értékelted és megbecsülted a tisztességes, lelkiismeretes munkát végzőket és tenniakarókat. Munkatársait mindig körültekintően választja meg, ez a jó munka egyik feltétele. Az objektív feltételek is nagyon sokat változtak. Ha ide a régi falak közzé belép az ember, rögtön eszébe jut, hogy itt „újszelek fújnak”. Császi Gyula nagyon szereti hivatását, és ezt példamutatóan végzi. Határozott és következetes követelmény támasztásával él a tantestület felé. Rátermettsége, szakmai helytállása teszi őt továbbra is alkalmassá, hogy ellássa az intézmény igazgatói teendőit.”
„Mindannyiunk igazgató bácsija volt, az általa vezetett iskola diákjaként így éreztem. Bármikor fordulhatunk hozzá bizalommal, éreztük, hogy szeret minket. Tekintetéből „érted vagyok szigorú” olvashattuk. Soha nem jutott eszünkbe visszaélni a jóságával, mert egész habitusa a fegyelmet, az igényességet, céltudatos tevékenységre törekvést sugározta. Egyenes jelleme példa volt számunkra.”
Munkaköréből adandóan jó kapcsolatot tartott a különféle intézményekkel, gazdasági és társadalmi szervezetekkel.
Tanácstag volt Komádi, majd Körös-újfalu községben. /1954-1962/
A városi úttörőelnökség vezetőségi tagja. /1968-1989/
Oktató-nevelő, társadalmi és mozgalmi munkájáért számtalan kitüntetést kapott. Ezekből jelentősebbek a következők.
Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1977.
Kiváló Úttörővezető, 1979.
Úttörővezető Érdemérem, 1983.
Kiváló Pedagógus, 1986.
A Haza Szolgálatáért bronz fokozat, 1989.
Egy iskola életének eredményes működéséhez elengedhetetlen feltétel a tantestület és a diákság harmóniája, ő értett ennek a megteremtéséhez, mert ő lélekből volt tanító.
Egyik beszámolójában írja: nem becsültem kellőképpen az egészségemet, azt hittem az egészség örökké tart. Maradandó köbe véshető dolgokat nem alkottam, amit tettem a legjobb tudásom szerint tettem. Vagyont nem gyűjtöttem, de szerényen és tisztességesen éltem. Egy szabadabb világban jobb lett volna élni és dolgozni.
Ez az élet zárult le 1998. október 1-én.
Felhasznált forrásanyag:
In memoriám Császi Gyula. Hajdúszoboszló c. újság 1998. okt. 22.; iskolai dokumentumok, valamint hivatalos felügyeleti jegyzőkönyvek, továbbá Fazekasné Juhász Nóra kézirata.
Császi Gyuláné
Forrás: Pedagógusok Arcképcsarnoka, 2002
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár