Barbócz László
matematika-fizika szakos középiskolai tanár, gimnáziumi igazgató
Hajdúszoboszló,1932. - Hajdúszoboszló,1986.12.05.
(54 év)
Szülővárosában tanult, a helyi gimnázium első évfolyamának tagjaként érettségizett 1951-ben. A debreceni KLTE-n (ma Debreceni Egyetem) szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Pedagógiai pályafutását a hajdúszoboszlói Thököly Imre Általános Iskolában kezdte 1956-ban. Ott kapcsolódott be a mozgalmi életbe szakszervezeti titkárként.
1960-ban helyezték a Hőgyes Endre Gimnáziumba, ahol a matematikát magas színvonalon tanította. Tanítványai szerették, mert világosan, érthetően magyarázott, igényesen és igazságosan osztályozott. 1962-ben KISZ tanácsadó tanári megbízást kapott, majd 1963-ban kinevezték igazgató-helyettessé. A tanuló ifjúság mozgalmi munkáját lelkesen irányította és ellenőrizte. Az ő tevékenysége során a társadalmi munka fellendült, és az akkori politikai elvárásoknak megfelelően az ifjúságot sikerült jól aktivizálni. Jellemző munkája eredményességére, hogy az ő idejében nyerte el iskolánk KISZ szervezete a KISZ KB vándorzászlaját és a "Kiváló KISZ Szervezet" címet.
Nevelési kérdésekről többször tartott előadást a tantestületi értekezleten, melyen kitűnt alapos felkészültségével, lényeglátásával és jó problémamegoldó készségével. Többek között feladata volt az iskolai ünnepségek megszervezése, amelyeket nagy hozzáértéssel, precizitással és felelősség- érzettel készített elő. Ezen a területen utódja voltam, és sokat tanultam tőle átvéve a jó módszereket.
Amikor 1982-ben Gál Géza igazgató súlyos beteg lett, egy évig megbízott igazgatóként, majd 1983-tól kezdve kinevezett vezetőként irányította a gimnáziumot, így hat éven keresztül közvetlen munkatársaként együtt dolgozhattam vele, és jól megismerhettem egyéniségét, emberi értékeit. Mint igazgató még nagyobb felelősséggel és alapossággal végezte munkáját. Jól emlékszem a hétfő reggeli vezetői megbeszélésekre, amelyeken kritikusan és önkritikusan értékeltük az iskola életének előző heti eseményeit, saját tevékenységünket, és részletesen megtárgyaltuk az akkori hét programját. Elvárta az igényességet tőlünk, a helyetteseitől és a beosztottaitól is, és következetesen ellenőrizte munkánkat. Ugyanakkor gondjaink, bajaink, problémáink megoldásában emberséges volt; közvetlenségével, derüs magatartásával sokszor hozzájárult a konfliktusok, feszültségek feloldásához. Az utolsó éveiben ez már kevésbé sikerült neki. Az igazgatói munkakörrel együtt járó idegi megterhelést sporttal és korszerű táplálkozással igyekezett ellensúlyozni, de sajnos ez nem sokat segített. Mindannyiunk megdöbbenésére 1986 december 5-én teniszezés közben szívinfarktus következtében meghalt. Az iskola dolgozóinak, tanulóinak, a város lakosságának iránta érzett megbecsülését és tiszteletét mutatta, hogy igen sokan voltak a temetésén. A város vezetői által adományozott díszsírhely lett a végső nyughelye.
Nagy veszteséget jelentett halála az iskolának és az egész oktatásügynek is. A gimnázium egy kiváló tanárát és egy jól képzett vezetőjét vesztette el korai és váratlan elhunytával. Magas szintű és eredményes pedagógiai, társadalmi tevékenységét számos kitüntetés néhányat említek meg, mint a Miniszteri Dicséretet, az Oktatástügy Kiváló Dolgozója vagy a Kiváló Tanár kitüntetést.
Sokoldalú közösségi munkát fejtett ki évtizedekig. Többek között a városban a pedagógus pártszervezet csúcstitkára, a városi KISZ VB tagja, a TIT városi titkára volt. Talán túl sokat is vállalt magára, és ez is hozzájárulhatott korai halálához. Még most is közöttünk élhetne. Emlékét mindvégig megőrizzük szívünkben. Ma is úgy érezhetünk, mint ahogy a temetésén Kosztolányi szavaival búcsúztunk tőle:
"Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma - két levél
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
Halász Ferenc
Forrás: Pedagógusok Arcképcsarnoka, 2003
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár